Az AI Summit immár negyedik alkalommal (2026.09.07.-08.) hozta lázba az AI iránt nyitott érdeklődőket a Városligetben. Két helyszínen a Magyar Zene Házában és a Néprajzi Múzeumban folyamatosan, és párhuzamosan zajlottak a különféle témájú előadások, panelbeszélgetések.

Az MIfoto  képviseletében első alkalommal vettem részt (a szerk.) az eseményen, de az már az első órákban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy olyan tömény információ cunamival fogom magam szembe találni, ami alapjaiban formálja át a látásmódunkat / és az enyémet is – legyen szó cégvezetésről, tanulásról vagy a vizuális alkotásról.

Az első napon szinte lépni sem lehetett a teltházas termekben ( a szervező információja alapján a két napon 5000+ vendég is megfordult, 400+ előadó, 15 országból ), míg a második nap szellősebb volt, láthatóan kevesebb látogatóval, de számomra szakmai szempontból relevánsabb előadásokkal. Az AI Summit két napja után egy tiszta konklúzióval tértem haza: az AI nem az embert váltja ki, hanem a monoton feladatokat veszi le a vállunkról – ha azt jól és tudatosan használjuk. A művészetben és a vizuális kultúrában pedig kifejezetten felértékeli az emberi jelenlétet, a személyes érintést és az egyedi alkotói energiát.

1. NAP: Gyakorlati üzlet és az oktatás jövője

Az első nap a kemény tényekről, az adatokról és a mindennapi működésről szólt többnyire mindkét helyszínen. Mivel egymagam képviseltem a site-ot, így bár időnként jó lenne meghazudtolni a fizikát, mégis egy helyszínen tudtam rá fókuszálni az előadók mondanivalójára. Az összefoglalót úgy szedtem szét, hogy kis rálátásod legyen külön is az előadásokra, arra hogy ott mik hangzottak el, és ebből vontam le egy szubjektív következtetést.

KKV-k és az AI: Ahol a 80%-os pontosság kevés

A hazai kis- és középvállalkozások többsége nem filozófiai okokból kezd el AI-t használni, hanem azért, mert elárasztja őket az adminisztráció. Az előadók azonban rávilágítottak két kritikus pontra:

• Tiszta adatok nélkül nincs áttörés: Egy marketinges szövegnél elmegy, ha az AI 80%-ban pontos. De a pénzügyekben, vagy a raktárkészletnél a 20%-os hiba hatalmas kiesést és jogi galibát okozhat.
• Félelem helyett továbbképzés: Ha az AI miatt egy feladat 20 nap helyett csak 14 napig tart, a dolgozók rögtön félni kezdenek a leépítéstől. A jó vezető feladata, hogy a felszabaduló napokat ne kirúgásokra, hanem az ügyfelekkel való törődésre és továbbképzésre fordítsa.

„Nem a mesterséges intelligencia fogja elvenni a cégek munkáját, hanem azok a versenytársak, akik okosabban használják azt.”

Oktatás: Miért nem váltja ki az AI a jó tanárt?

Kiderült, hogy a mai diákok több mint 74,2%-a nem az oktatóhoz szalad kérdésekkel, hanem az internethez, vagy a most nagy hype-al terjedő  ChatGPT-hez fordul ( azért vannak ennél jobb rendszerek is). Ezért a felsőoktatásnak a száraz adatátadás helyett a gondolkodásra és a kritikai szemléletre kell helyeznie a hangsúlyt. A megoldást a játékosítás (gamifikáció) jelenti: autonómia a tanulási út megválasztásában, folyamatos visszajelzés a félév során, és egy olyan közösségi élmény, ahol a hibázás nem bűn, hanem a fejlődés természetes része.

2. NAP: Művészet, fotózás, „kézzelfogható” aura 

A konferencia második napja az MIfoto számára a leginkább releváns kérdés köré épült: mi marad nekünk, amikor a gép másodpercek alatt rajzol, fotóz, ír vagy tervez?

A hatékonytalanság értéke és a digitális szemét

Az alkotói szekció egyik legerősebb gondolata Weiler Péter előadó idézte Rab Árpádtól (jövőkutató), nem volt előadó: „A hatékonytalan dolgokért jó élni.” A szerelem, a jó olvasmányok, egy fotókiállítás vagy egy mély beszélgetés alapvetően nem a „hatékonyságról” szólnak, mégis ezek adják az élet értelmét. Ha csak ezt az egy mondatot vinném haza az eseményről, akkor is azt mondanám, hogy megérte, és mennyire igaz, ugye?

Ma a közösségi médiát elárasztja a gép által futószalagon gyártott, felszínes tartalom (AI slop). Ennek hatására egyre inkább felértékelődik minden, ami mögött valódi emberi munka és gondolat van. Nem véletlen, hogy a kreatív szakembereknek mindössze 9%-a tart attól, hogy a gép teljesen kiváltja az embert.

Miért van mégis aurája az igazi művészetnek és a fotónak?

Popovics Kinga, a K2 Galéria kurátora izgalmas történelmi párhuzamot hozott: napra pontosan 200 éve, 1826-ban született meg az első fotográfia. Sokáig azt hitték, a fényképezés megöli a festészetet. Ehelyett a fotó felmentette a festőket a puszta dokumentálás alól, és utat nyitott a modern művészetnek. Ugyanez történik most az AI-val is:

1. Az emberi érintettség elve (Human Contagion): Pszichológiai tény, hogy az agyunk teljesen másként reagál arra a képre, amiről tudja, hogy ember hozta létre. Keressük az alkotó sorsát, a vászonra vagy fotópapírra vitt energiát, egyediséget,  és a kézzel fogható jelenlétet.
2. 27 másodperc vs. 3 másodperc: Egy múzeumban átlagosan 27 másodpercig állunk egy valódi alkotás előtt, míg a telefonunk képernyőjén pörgetett gép generálta képekre alig 3 másodperc figyelmet szánunk. A fizikai művészet a lelassulás és az odafigyelés szigete lett. Egy AI alkotó feladata most is az, mint egy fotósnak megragadni a néző figyelmét, elgondolkodtatni, “belehelyezni” őt is a képi világba, hogy magáénak érezhesse a művet, ezáltal fog rányomni a like gombra is. Ha ez nincs meg, akkor tovább görget. 

Repülőgépes kártyáktól a nagyméretű olajfestményig

Egy kortárs festőművész példája tökéletesen megmutatta az ember és a gép szimbiózisát. A művész a repülőgépek biztonsági kártyáinak fura figuráit táplálta be a Midjourney szoftverbe (még a korábbi verziók egyikébe), kihasználva a gép szándékos „hallucinációit” és hibáit. A generált több száz digitális skiccből kiválasztotta a legizgalmasabbakat, majd azokat nagyméretű olajfestményként festette meg vászonra. Az AI ebben az esetben nem helyettesítette a művészt, hanem egy szupermodern digitális vázlatfüzetként szolgált.
Én is ezt igyekszem átadni a kreatív alkotóknak, ne féljenek tőle, hanem használják segítő társként, mintha egy gyakornok ülne mellettük, aki segít minden kérésben – a szerk.  

Építészet: A gép hibájából születő kreativitás

Az építészeti előadások bebizonyították, hogy a valódi kreativitás ott kezdődik, amikor a gép hibáit, szürreális torzulásait az emberi szubjektivitás formálja lakható, szerethető és funkcionális terekké. Kőszeghy Flóra előadása az eredeti építészeti témakör helyett inkább volt mondható egyfajta absztrakt vizuális kisülésnek, amit azzal tudott elérni, hogy a nézőknek olyan időnként megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan témákat tudott egy képen összepárosítani, ami laikus embernek eszébe nem jutna. Ezen elv mentén erősödik meg a fenti állítás is, ha a művész jól használja az AI eszközöket, akkor kiszélesíti a saját kreatív terét, nem pedig szűkíti azt.
Flóra szerint a művészet feladata az AI korában nem a logikus, algoritmusok által kijelölt utak vak követése, hanem az algoritmusok kereteinek feszegetése és az emberi szubjektivitás megőrzése a gépi struktúrákban.

Összegzés: Mit vigyünk haza az AI Summitról?

Konklúzió

A vizuális kultúrát tekintve teljesen jogos a művészek és fotósok aggodalma, de a struccpolitika a legrosszabb válasz. A technológia tőlünk függetlenül rohan előre, a lemaradást pedig később sokkal nehezebb lesz behozni. Az AI Summit legfőbb tanulsága, hogy a mesterséges intelligencia egy tükör: rámutat arra, mi az, ami bennünk gépies – és tisztán kijelöli azt is, mi az, ami pótolhatatlanul emberi. A jövő nyertesei azok lesznek, akik a gépi hatékonyságot a saját emberi értékükkel tudják ötvözni.

Hirdetés: