Infoparlament 2026. összefoglaló

Idén immár 16. alkalommal került megrendezésre Budapesten az Infoparlament esemény, ahol arra keresték a választ több témát érintő kerekasztal beszélgetésben, hogy a Mesterséges Intelligencia (AI) és a társadalom jelenlegi és jövőbeni viszonya miképpen formálhatja mindennapjainkat, érintve akár az egészségügyet, a tanulást, vagy a magunkról megosztott adatok tekintetében. 

Infoparlament összefoglaló  – Magyar Zene Háza –  2026. június 9.

Az egész napos rendezvényen több témát is érintettek, így a látogatók egy átfogó képet kaphattak a saját területükön elismert szakemberektől. A kerekasztal beszélgetések során minden meghívott a saját gondolatait ütköztette a vitapartnerrel arról, hogy szerinte az AI miként avatkozik be, vagy épp segíti a munkánkat, és ez miként hat majd a jövőben mind a szakmára, mind az egyénre. 

***

Az első blokkban (Virtuális függőségek. Platformszabályozás és védelem a jövő generációjának) Zacher Gábor toxikológus és Kömlődi Ferenc jövőkutató ütköztette gondolatait, de kétségtelen, hogy ezt a részt Zacher úr vitte a maga (néha fanyar) humorával, ám vitathatatlanul mosolyt csalva a nézők arcára poénjaival. Megszólalásaiban erősen, de igencsak valóságosan jelezte, hogy társadalmunkra egyre inkább jellemző az “agyrohadás”, ami a tömegesen ránk zúduló (a Social oldalak miatti) alacsony minőségű és értékű szenny tartalmak miatt alakul ki, és már most érezhető a hatása nem csak a Z generációban, hanem bizony a felnőttek körében is. Az AI miatt egyre kevesebbet használjuk az agyunkat, mert az mindent megold helyettünk, csak beszélgetnünk kell vele. A fiatalok a tanulásban is előszeretettel használják, és így a tanulás folyamata is átalakul. Kemény szavakkal, ám néhol humoros gondolatokat beillesztve emlékeztetett minket a kor nagy hype-ja által okozott problémákra, és gondolatait azzal zárta, hogy végső soron “rajtunk múlik, hogy mikor hagyjuk abba a végtelen görgetést…” – utalva ezzel az AI slop általi információs és vizuális szemétre. 

A következő szekcióban a technológia iránt érdeklődők fürödhettek az adatok tengerében.

Kényelem vagy kiszolgáltatottság? Biztonság és innováció egyensúlya: a digitális jólét ára címmel Pintér Róbert egyetemi docens és Czakó Ferenc fizikus, stratégiai tanácsadó vitt minket nézőket bele abba, hogy a mérhetetlen mennyiségű adat ami körülvesz, és amit megadunk saját kényelmünk érdekében a különféle AI modelleknek és platformoknak kiberbiztonsági szempontból mennyire aggályos. Sokszor vagy azért, mert bizonyos funkciók eléréséhez kényszerítenek minket a tech cégek, vagy bizonyos esetekben azért, mert nincs meg a kellő ismeretünk 1-1 ai alapú modell működéséről, (arról, hogy adatainkat miként kezeli), és a tudatlanság ködé veszve adjuk meg a legtitkosabb (javarészt személyes, orvosi, és egyéb) adatainkat. Ezeket pedig szépen a rendszer tárolja, tanul belőle, és majd évek múlva fog nekünk szép ajánlatokat dobálni, miközben Te már emlékezni sem fogsz, hogy miket adtál meg. Pont ezekért is jók az ilyen beszélgetések, hiszen szakemberek által alátámasztott adatokkal hívják fel a figyelmünket a veszélyekre.

Nagyon érdekes volt az a tény (vagy inkább adat), hogy / természetesen / Amerikában az egyre nagyobb energiafogyasztás, amit többek között az AI használat megkövetel mennyire hatalmas és felfoghatatlan számokat generál. Példának okáért a szemmel is jól látható 1 db  adatközpont energiafogyasztása éves szinten közel 3-4 GW, ami a hazai PAKS áramtermelését figyelembe véve is közel 2x mennyiség.
A számokon túl az is érdekes, hogy mind hazai, mind (jellemzően európai) szinten a cégvezetők 65 év felettiek, ami pontosan rámutat arra, hogy miért ilyen alacsony hazai tekintetben is az AI iránti nyitottság céges szinten. 

Ez csak pár szám, pár adat azokból, amik tökéletesen megmutatják azt az Európára jellemző lemaradást, ami mai napig jelen van (az AI területén különösen), ez pedig gazdasági szempontból is hátrányos nekünk. 

A panelbeszélgetés vége felé haladva a következő téma a marketing-oktatás-figyelem körében zajlott. Setényi László tanuláskutató és a fiatalok körében jól ismert dr. Tóth Máté (Tibi atya alapító) között esetenként igen ádáz szócsata alakult ki elsősorban az oktatás terén. Míg Máté inkább a modern tanítást támogatja, addig László bár bizonyos részeken egyetért (inkább az oktatás minőségén kell javítani, mintsem a technikáján), ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a mai gyerekek – z generációs egyetemisták és már az alfa generáció is egy teljesen új íven létezik és fogadja be az információkat, ezáltal a figyelmük is sokkal rövidebb ideig tud 1 témára összpontosítani, sokkal több inger éri őket, mint annak idején minket, sokkal gyorsabban is döntenek egyes dolgokban. Ugyanakkor azt is látni kell (mondták), hogy sajnos de a felnövő társadalom kevésbé lesz olyan értelmiségi szinten, mint a 19. század derekán. Az agyunkat sokkal kevésbé vesszük igénybe egyes esetekben, témákban, területeken, így azok egy idő után elsorvadhatnak – ezt Zacher Gábor is említette. 

Kemény szavak és mondhatjuk, hogy erősek is, de van benne némi igazságtartalom.  

Számomra ezek a kerekasztal beszélgetések nagyon inspirálóak és sok esetben rávilágítanak arra a kijózanító tényre, hogy az általunk kialakított újfajta tér, és technológia (merthogy nem önmagától fejlődött ki az évezredek alatt) milyen hatalmas lehetőségeket és egyben károkat is okoz nemzetgazdasági, és emberi oldalon egyaránt, mennyire növeli meg a társadalmi különbségeket (aki használja az AI-t és aki nem), és van hatással egyénekre, családokra, vállalkozásokra jó és rossz értelemben egyaránt. 

Megtagadni nem tudjuk, de érdemes mihamarabb alkalmazkodni a kialakult helyzethez és azt a saját javunkra fordítani, ha kell új készségek megtanulásával. Attól, mert nem veszünk tudomást a létezéséről és taszítjuk magunktól az MI adta lehetőségeket, csak és kizárólag magunk alatt vágjuk a töredező fát.

 

Én az egész napi panelbeszélgetésből (a szerk.) azt vittem haza, hogy tanuljuk meg helyesen és a helyén kezelni a technológia vívmányait, de ugyanakkor ne feledkezzünk meg saját magunkról sem, a saját intelligenciánkról, amire szükségünk van ahhoz, hogy emberek maradhassunk a gépek között.

Neked mi a véleményed erről? Írd meg kommentben.